7. Fejezet (18+)

7.
Chen Pov

Telnek a napok, egészen pontosan hat, a szobámban történtek óta. De én, nem hogy elfelejteném – ahogy kéne -, hogy mi volt köztünk, hanem egyre többször jut eszembe, néha nappal, maikor mellettem van, és akkor is, ha nem, de leginkább este, vagyis éjjel, így nem éppen könnyűek a reggeljeim. Komolyan mondom, kezdek azon aggódni, hogy megfázom nyáron. Persze azt említenem sem kell, hogy Xiumin nem éppen könnyíti meg a dolgom, minden egyes lehetőséget kihasznál, hogy – az ő szavaival élve – én is akarjam őt. Azt kell mondjam, jó úton halad, nagyon is.
Ma délelőtt Xiumin nincs itthon, ezért úgy gondolom, kimegyek egy kicsit a kertbe. Bár nyár eleje van, még nincs az, az irtózatos hőség, így úgy döntök, pólómtól megszabadulva kifekszem kicsit napozni. Magam alá terítem az anyagot, majd karjaimat kezem alá téve kezdek el szemezni a velem szemben lévő kis tóval. Elég sokáig feküdhetek így, MinSeokról – ki másról – gondolkodva, mert elzsibbad a karom. Úgy döntök ideje megfordulnom. Épp nagyban süttetem a hátam behunyt szemekkel hallgatva a természet zajait, amikor valami hideg ér a tarkómhoz. Ijedten pillantok fel, hogy azonnal visszaejtsem fejem eredeti pozíciójába, mikor realizálom, csak MinSeok az.
- Szia – motyogom felkaromba köszöntésem, persze ő ezzel nem elégszik meg, így megemberelve magam térdelek fel, hogy karjaimat kinyújtva karoljam át nyakát. Elkezdem lefelé húzni, mire ő is térdre ereszkedik velem szemben, majd amint tekintetünk egy magasságba kerül, hajolok is ajkaira, hogy üdvözöljem. Eredetileg egy rövid csóknak, inkább szájra puszinak, terveztem, de mikor MinSeok nyelve végig siklik párnácskáimon, már tudom, nem szabadulok egy könnyen. Mindennek ellenére a legnagyobb örömmel ejtem le állam és csókolok vissza azonnal. Ahogy ajkait falom, próbálom minél közelebb húzni magamhoz, de valahogy sehogy sem jó, aztán ahogy leesik mi itt a gond, összeráncolom a homlokom.
- Francba – szalad ki a számon, amint elválunk egymástól, mire Xiumin csak érdeklődve pillant rám, de én ebben a pillanatban nem érek rá magyarázkodni. Sarkaimra ülve kezdem el kioldani a nyakkendőjét, amit ő csak mosolyogva tűr. Amint végeztem szerencsétlen ruhadarabbal, el is hajítom valamerre, majd a zakójával kezdek szemezni. Felemelkedve sarkaimról húzódom hozzá közelebb, majd bátortalan mozdulattokkal simítok végig hasfalán, fel a mellkasán át egészen a válláig, ahol az idegesítő ruhadarab alá nyúlva állítom meg kezeim egy pillanatra. Nem ellenkezik, csak kezeit maga mellet lógatva várja, mit hozok ki az egészből, ezért újra útnak indítom kacsóimat, de ezúttal már a zakót tolom le a válláról, amíg csak bírom. Kérlelő tekintettel pillantok fel rá, ő pedig értve néma kérésem szabadítja meg magát a felesleges textiltől. Amint végez, már vissza is hajol hozzám, én pedig azonnal ajkaira tapadok. Átkarolva a nyakát húzódom hozzá még közelebb, és most sokkal jobb az érzés. Szenvedélyesen csókoljuk egymást, miközben Xiumin kezei gerincemet cirógatják, én hajába túrva húzom magamhoz még közelebb. Meg nem szakítva csókot dőlök hátra húzva magammal őt is. Mire hátamra érkezünk, pihegve válunk el egymástól, de egy perc pihenőt sem kapok, ugyan is MinSeok ajkai már a nyakamat halmozzák el finom csókokkal, és lila foltokkal. Míg ő a nyakamon ügyködik, addig én vakon tapogatom ki a kis gombokat az ingjén, hogy attól is megszabadíthassam, de minek után harmadjára sem sikerült kigombolnom azt a vacakot, remegő kezeim miatt, nemes egyszerűséggel letéptem róla az anyagot, hogy aztán szemérmetlenül sóhajtozva, simogathassam immár fedetlen mellkasát. MinSeok csak kuncog egyet tettemen, majd egyre lejjebb halad ajkaival, így az én kezeim is kénytelenek elválni kidolgozott és izgató felsőtestétől. Ahogy halad egyre lejjebb és végig csókolja hasfalamat, össze-össze rándulok az élvezettől, és halkan nyöszörögve jelzem neki, tetszik, amit csinál. De mikor ujjait nadrágomba akasztja, kipattannak a szemeim. Nem mondom, hogy nem élveztem, amit eddig csinált, és azt sem, hogy a nap hátralevő részében, nem szeretném élvezni, csak nem itt. Hanem mondjuk a hálószobájában, az ágyán, alatta. Hirtelen felülve tolom el magamtól, mire MinSeok, csak egy türelmetlen, kiábrándult sóhajt hallatva ül le mellém. Ugye most nem gondolja azt, hogy nem akarom? Mert akarom, kibaszottul akarom! Háta mögött közelebb húzódva hozzá csúsztatom kezeimet hasára, hátulról ölelve, államat vállára téve. Xiumin csak morogva fejtené le karjaimat magáról, de a hangom megállítja.
- Nem arról van szó, hogy nem akarom – kezdem – Mert de, nagyon is…Csak… nem itt – suttogom, majd adok egy puszit a nyakára. MinSeok meglepetten fordítja felém tekintetét.
- Akarod?
- Igen, akarom. Akarlak – suttogom ajkaira, de megcsókolni már nincs időm, mert felpattanva előlem kap az ölébe és indul velem a ház felé. Kuncogva karolom át nyakát és bújok a mellkasába, mert az egy dolog, hogy kimondtam, az már egy másik, hogy mérhetetlenül zavarba jöttem tőle. Nem sokáig van időm agyalni a zavaromon, mert hamar MinSeok hálószobájában találom magam. Miközben Xiumin újra az ajkaimra tapad, lábával az ajtót próbálja berúgni, majd mikor sikerül neki, cseppet sem finomkodva dob az ágyra, hogy azonnal fölém is másszon. Mennyire beteg az, hogy szexisnek találom, ahogy fölém mászik? Bizonyára nagyon.
- Nagyon megvárattál – suttogja ajkaimra MinSeok, ahogy csípőmre ül. – Szóval, ha meggondoltad magad, most szólj, mert később nem fogok tudni megállni.
- Nehm… - csuklik el a hangom, ahogy csípőmet kezdi cirógatni. – Nehm gondoltham meg magamh – sóhajtozom végig a mondatot. – Akarlakhh – nyüszítem a végét, ahogy megmozdítja csípőjét, így farka az enyémnek nyomódik. Nem mondom elég kemény, de az én gatyám sem sokkal kényelmesebb, mint az övé. Miközben csípőjével tovább mozog újra nyakamat és felső testemet kezdi el szadizni, hol halkabb, hol hangosabb nyöszörgéseket, nyögéseket csalva ki belőlem. Míg ő engem kóstolgatott, addig az én kezeim sem tétlenkedtek hátát cirógattam, majd egyre lejjebb kalandozva tértem át alhasára, ahol minden egyes érintésem nyomán, összerándultak izmai. Majd ahogy kezeim övére tévedtek, türelmetlenül mordult fel. Imádom, hogy ezt én váltom ki belőle, mosolyodom el és kezdem el bontogatni az övet. Némi bénázás után sikerül megszabadulnom az övtől, már én is kezdtem türelmetlen lenni, így amint szétnyitottam nadrágját már dugtam is be a kezem az anyag alá, amire egy jóleső nyögést hallatott, pont a fülemnél, amitől kirázott a hideg. Alsógatyán keresztül kezdtem masszírozni nemességét, élvezve a hangokat, amit kiad. De nem játszhattam sokáig, ugyan is MinSeok felpattanva rólam szabadult meg nadrágjától, majd újra fölém térdelve rángatta le rólam a sajátomat bokszeremmel együtt. Furcsa mód, most nem akartam eltakarni magam, nem úgy, mint múltkor a zuhanyzóban. Ugyan vizslató tekintetétől nagyon zavarba jöttem, de nem mozdítottam meg testem mellett pihenő kezeimet. Felesleges is lett volna, tudva mit fogunk tenni.
- Gyönyörű vagy – suttogja MinSeok vég cirógatva belső combjaimat.
- Neh mondjh ilyeneket, merth zavarbah jövökh – sóhajtozom, ahogy kezei egyre nagyobb területet járnak be, de mindig kikerülik érintésért lüktető péniszem.
- Ennél is jobban? – Hajol közelebb kuncogva, majd nyom egy puszit a homlokomra. Nagyon jól esik ez a meghittség, de haladhatnánk, lököm fel a csípőmet jelzés képpen, mire mind ketten felnyögünk. Több sem kell neki, lepattanva rólam szabadítja meg magát az utolsó ruhadarabtól, majd fölém mászva kulcsolja kezét farkamra és kezdi lassan, kínzóan lassan mozgatni.
- Most pedig lazíts édes, úgy könnyebb lesz mindkettőnknek – suttogja, majd egy gyors puszi után terpeszbe rakott lábaim közé fészkeli magát. Szót fogadva, mélyeket lélegezve próbálok lazítani, ami egészen jól megy addig, amíg csak masszírozza bejáratomat, de amikor belém tolja első ujját, testem önkéntelenül is összerándul a kellemetlen érzés hatására. Nem fáj, csak feszít egy kicsit, így hang nélkül átvészelem. Nem is nagyon mernék hangot kiadni, félek, hogy abba hagyná, én pedig azt nem akarom. Én juttattam mindkettőnket ilyen állapotba, hát most viselem a következményeit, arról nem is beszélve, mennyire érezni akarom őt magamban. Ahogy ezt letisztázom magamban, nagyot sóhajtva lazítom el testem, így ő csatlakoztatni tudja második ujját is, de ettől már felszisszenek. Fáj, nem elviselhetetlen, de fáj. Ajkaimat harapdálva próbálok ellazulni, de nem igen megy, egészen addig, amíg meg nem érzem MinSeok nyelvét a farkamon. Hangos nyögés szakad fel belőlem, pedig még csak alig ért hozzám. Onnantól viszont, hagy ajkai közé vette egész hosszamat, és cuppogni kezdett rajta, nem igen tudtam visszafogni a hangom, és nem is akartam. Hangosabbnál-hangosabb nyögések hagyták el ajkaimat. Olyannyira lekötött nyelve és forró szája játéka, hogy alig vettem észre, hogy idő közben már három ujja is bennem van. Kezdtem egyre türelmetlenebb lenni, így rámozdulva ujjaira jeleztem neki, hogy siethetne kicsit jobban.
- MinSeokh, én tégedh… akarlak, mosth! – zihálom.
- Azt a kurva – nyögi, majd ujjait egyesével kihúzva nyomja farkát a bejáratomhoz. – Biztos, hogy… - Kezdené, de félbeszakítom.
- Érezni akarlak magamban! – Mondom szemeibe nézve, erre már ő sem kérdez többet, csak elkezdi befelé tolni hatalmas péniszét. Az elején nincs is gond, ameddig elértek az ujjai, de utána. Kellemetlen feszítő érzés nyilall belém, és könnybe lábadnak szemeim.
- Lazíts – suttogja MinSeok, majd ádámcsutkámat kezdi el csókolgatni. Ez hatásosnak bizonyul, mert hamar ellazulok, így ő teljes hosszával belém tud csusszanni. Kéjes nyögés hagyja el mindkettőnk ajkát, ahogy eggyé válunk.
- Istenem, de szűk vagy – lihegi nyakamba MinSeok, egyelőre nem mozdulva, hogy szokjam a mértét, mert hát van mit. Sokáig csak pihegünk, de mikor kezdem megunni, hogy nem történik semmi, lökök egyet csípőmmel jelezvén, hogy igazán megmozdulhatna végre. Nem is kell kétszer „mondanom”, ahogy tudatosodik benne, mehet a menet, egy viszonylag kényelmes tempót diktálva kezd el lökni, miközben végig a nyakamba temetett arccal sóhajtozik. Én pedig hangosan nyöszörögve, követelek még többet és többet, mint valami rossz kurva. De ahogy látom, ez cseppet sem zavarja, sőt! Minél hangosabban nyögök, annál gyorsabban mozog, ami tetszik.
- MinSe… ahh – szólalnék meg, de egy hangos sikkantásba fullad a kísérlet, amikor eltalál bennem valamit, amitől csillagokat látok.
- Megvagy! – Vigyorog rám perverzen, majd kicsit feljebb emelkedve rólam, kezdi el ostromolni azt a pontot, amitől sikítanom kell.
- Ahh… Mégh, egy kicsith… erősebben – préselem ki magamból a mondatot, és MinSeok teljesítve kérésem, még erősebben és mélyebben kezd el lökni, én pedig újra magamhoz húzva csókolom meg, hogy ajkaival tompíthassam nyögéseim zaját. Mikor kezét közénk vezetve fog rá férfiasságomra és kezdi el rajta mozgatni a markát elválva ajkaitól nyögök fel, körmeimet hátába mélyesztve, mire csak morogva kezd – ha lehet – még gyorsabb mozgásba. – Éhn, Mind-mindjárt… - próbálnék összehozni egy értelmes mondatot, de nem igen sikerül. Szerencsémre így is érti, mit akarok, így gyorsít keze mozgásán, amitől én nevét ismételgetve vergődöm alatta, egyre többször rándulva meg a gerincemen végig száguldó gyönyör-hullámoktól. Alig két perccel később nevét sikítva, hátamat ívbe feszítve élvezek el, ő pedig pár másodpercre rá követ és szétárad bennem forró nedve. Kellemes érzés, nagyon is.
MinSeok rám dőlve nyom egy csókot ajkaimra, majd kicsusszanva belőlem, dől mellém azonnal magához húzva. Hosszú percekig csak zihálunk, majd ahogy légzésünk csillapodik, úgy helyezem fejemet mellkasára. Élvezve, hogy a hátamat cirógatja, halk, ütemes szívverését hallgatva szenderülök álomba.