10. Fejezet

Chen POV

Reggel arra kelek, hogy melegem van. Fintorogva nyitom ki szemeimet, de amint meglátom, mi okozza a túlfűtött hangulat, rögtön el is mosolyodom. Egyik kezemet megemelve simítok végig a felettem fekvő MinSeok karján. Arcát a nyakamba fúrja, míg fél testével rajtam fekve szuszog. Amint megérzi érintésem, szusszant egy nagyobbat, de nem kel fel, csak szorosabbra fonja karjait körülöttem. Az eddigi melegség forróságba csap át, ahogy a nyakamon érzem leheletét. Eszembe jut a tegnap éjszaka, és nem bírom levakarni az elégedett vigyort az arcomról. MinSeok hátát cirógatva merülök el az emlékekben. Még soha, senki kedvéért nem fordultam ki magamból ennyire, mint tegnap. Olyan voltam, mint egy olcsó kis kurva, de Xiumint ez boldoggá tette, a maga módján, és ez engem is megörvendeztet. Amikor ide kerültem mindent meg adtam volna azért, hogy eltűnhessek, de most csak azt szeretném, hogy minden reggelem olyan legyen, mint a mai. És hogy az éjszakáim többsége is olyan legyen, mint vele volt, eddig mindig. Voltak már barátnőim, de egyikük sem tudta elérni, hogy alig, hogy elmentem, máris újra akarjam. De MinSeoknak sikerült, és…
- Jó reggelt! – Még a gondolataim is elakadnak, amikor meghallom Xiumin rekedtes, szexi hangját. Rajtakapottan pillantok felé, mintha hallhatta volna a gondolataim, és érzem, hogy az arcom kezdi felvenni a vörös szint.
- Jó reggelt! – Fordulok végül teljesen felé és hajolok is hozzá egy csókért. Édes és finom, hozzá tudnék szokni, na nem mintha a szenvedélyes és vaddal bajom lenne, hihi.
- Mi jár a fejedben? – Kérdezi, megcirógatva az arcom.
- Semmi különös, csak jó így kelni – mosolygok rá, és így is gondolom. – Na, meg elaludni is – kuncogom, majd vállainál fogva fordítom magam alá, rögtön ajkaira tapadva. Ma reggel különös mozgás igényem van!
- Ehhez hozzá tudnék szokni – nevet MinSeok, amint elválunk egymásól.
- Akkor kezdheted is – motyogom államat a mellkasán támasztva. Hm, milyen jó illata van, pedig tegnap nem is zuhanyoztunk, apropó zuhanyzó. Huncut mosolyra húzva ajkaimat mászok le MinSeokról, majd ahogy vagyok, meztelenül indulok el a fürdő felé, majd az ajtóban állva pillantok hátra a vállam felett. – Te nem jössz? – Kérdezem, és incselkedve húzom fel a szemöldököm. De ahogy látom, neki még reggel van, vagy csak ennyire megdöbbentettem. Minden esetre az ajtót nyitva hagyva lépek a zuhanyzóhoz, hogy beállítva víz hőmérsékletét lépjek is be a kabinba. Alig lehettem fél percig egyedül, máris erős karok fonódtak a derekam köré, és puha ajkak érinettették nyakamat. Elmosolyodva fordultam meg MinSeok ölelésében és tapadtam az ajkaira, minek következtében a hátam hamar találkozott a hideg csempével, de nem bántam, sőt. Lábait dereka köré kulcsolva csimpaszkodtam a nyakába, úgy csókolva tovább.
- Megy ez neked nagyfiú! – suttogom ajkaira, majd újra csókba vonom. Már azóta ki akartam vele próbálni itt, amióta együtt zuhanyoztunk, és a mai nap pont jó alkalom. Mint mondtam, ma reggel különös mozgás igényem van!
                Végül a hosszúra nyúlt zuhanyzás után megreggeliztünk, és kérlelésemre mindketten átmentünk BaekHyunékhoz. Amint beléptünk, barátom csak mindentudóan elmosolyodott és karon ragadva kezdett el rángatni az emelet felé.
- Mi most hagyjuk beszélgetni a felnőtteket a felnőttes dolgaikról, és elvonulunk – kiáltja még vissza a két döbbenten pislogó férfinak, majd berántva a szobájába – amit szerintem már csak akkor használ, ha velem van – és az ágyra ültetve nézett rám várakozóan. Faszt, inkább, mint egy elmebeteg.
- Baekie, minden rendben? – kérdezem aggódva.
- Persze – legyint. – Mesélj! Mi volt? Megfektetett megint?
- Baek! – Csattanok fel. – Nem lehetne ezt kevésbé alpári módon megkérdezni? – dorgálom meg, majd a következő pillanatban mindketten felnevetünk. – Meg – válaszolok kérdésére. – De még hogy!
- Minden szaftos részletet tudni akarok! – Vigyorodik el perverzen. Sosem szerettem megosztani az éjszakáimat másokkal, bár BaekHyun ebből a szempontból is kivétel. De azt soha a kurva életben nem gondoltam, hogy egyszer azt fogom neki ecsetelgetni, hogyan feküdtem le egy másik férfival, ráadásul passzív félként.
- Kikötözött az állatja, de ember… Olyat még nem éltem. Olyan nyelvtechnikája van a srácnak, hogy… Ah – a legkisebb szégyenérzet nélkül mesélem el, mennyire kibaszottul élveztem, amit csinált. – Aztán megkértem, hogy engedjen el és… - ajkaimba harapva hallgatok el, majd mély levegőt véve kezdek neki újra. – Megtette, én meg azonnal ráültem és ember… ahogy kitöltött, isteni érzés volt. Hozzám sem kellett érnie – vigyorgok büszkén. Büszke vagyok MinSeok teljesítményére, na meg a strapa bíróságomra. – Aztán ma reggel a zuhany alatt levezettük az estét…
- Milyen kanos lett valaki – vigyorog barátom. – És?
- Mi és? Milyen volt a randi, mert tudod, az is érdekel ám!
- Oh, az… Tökéletes, mert… Most már tudom, milyen fontos vagyok neki.
- Igazán?
- Ühüm, megkereste Kait. Összehozott egy dupla randit. Képzeld, JongInt még Északon megvették, az a srác, akivel a kávézóban dumált. Most is vele van, pedig SeHun elengedte volna – idővel -, de szerelmesek. Nagyon. Talán jobban, mint te meg Yeol – mesélek, majd dumálunk még egy darabig, megbeszélve, hogy holnap – mivel mindenkinek jó az időpont – elmegyünk együtt hármasban valahova.
Este sem kell csalódnom, a finom vacsora után már magától értetődő, hogy MinSeok a szobájába vezet, majd egy gyors zuhany után együtt vesszük újra birtokba az ágyat, most alvásra használva.
                Ma reggel két dolog miatt keltem izgatottan és boldogan. Az egyik, hogy MinSeok egy finom csókkal ébresztett még mindig mellettem fekve, a másik pedig az, hogy végre kiszabadulhatok ebből a házból. Félre ne értsétek, egyértelmű, hogy visszajövök, a szívem is idehúz, de jó végre elmenni valahova egy egész napra, bár az kicsit elszomorít, hogy Xiumin nem jöhet velem. Elvégezve a reggeli teendőket köszönök el MinSeoktól, majd beszállok a kocsiba ChanYeol és BaekHyun mellé. Elfurikázunk a belvárosban megbeszélt találkahelyre, majd kiszállva a kocsiból keressük meg Kait, aki ebben a pillanatban búcsúzik el az éppen induló SeHuntól. Megölelgetjük az öcsémet, majd érdeklődve fordulok Yeol felé.
- Te maradsz?
- Igen, vigyázok rátok. Na, meg kíváncsi voltam, ki az a JongIn akiről annyit meséltetek – vigyorog.
- Vigyázni? Akkor nem lesz sok dolgod – nyugtatom meg – senkinek nem áll szándékában megszökni – mondom, mire Kai és Bacon csak mindent tudóan mosolyognak össze. Végül végig járjuk a fél belvárost és épp az egyik bevásárló központban lófrálunk, mikor az egyik ékszerüzlet kirakatában meglátok egy kis szív alakú medált. Ketté lehet szedni és az egyik fele sötétebb, mint a másik. Akár a yin és a yang, akár MinSeok és én. Elmosolyodva sétálok be az üzletbe és veszem meg a kis ékszert. Nem gyerekes és nem is igazán nőies. Tökéletes ajándék lesz. A medálok mellé megveszem a hozzájuk illő láncot, majd elégedetten sétálok ki az üzletből. Lehet úgy viselkedek, mint egy szerelmes kis kamasz, de úgy is érzem magam. Délután fél öt felé, úgy döntünk, mára elég ennyi és haza indulunk. Elbúcsúzva Kaitól – és az érte érkező SeHuntól – szállunk be a kocsiba, hogy hazáig meg se álljunk. Mikor leparkolunk MinSeok és az én otthonom – ez egy hátborzongatóan jó érzés – elé, elköszönök a barátaimtól és befelé veszem az irányt. Amint átlépem a küszöböt egy ismeretlen női hang üti meg a fülemet, aminek a tulajdonosa éppen Lay-el beszélget.
- Annyeong! – sétálok a nappaliba.
- Szia, te nyilván JongDae vagy – nyújtja felém a kezét az idegen, bólintva fogok vele kezet. Viszonylag alacsony, hosszú barna hajú, szép arcú, elegáns és csinos lány, aki valahonnan ismerősnek tűnik, pedig még soha sem láttam. – Kim HaNeul vagyok, MinSeok húga – mutatkozik be, nekem pedig az állam a padlón koppan. Xiuminnak van egy húga? Miért nem említette soha? Még akkor sem, mikor a családjáról kérdeztem. ChanYeol sem említette, mikor róla beszélgettünk.
- Örvendek! – térek magamhoz az ámulatból. Vajon miért nem említette Xiumin soha, hogy van egy testvére?