13. Fejezet (18+)

Xiumin Pov:

                Mély levegőt véve pillantok újra Chenre, aki csak a padlót nézve áll egyhelyben várva, hogy megszólaljak.
- JongDae – szólítom meg, de ahelyett, hogy rám nézne, csak elfordítja a fejét. – Tudom, hogy haragszol rám és meg is értem, de… Aish – nehéz az érzésemről beszélni, pláne közönség előtt, pillantok SeHunra, aki csak karon ragadva vezeti ki Kait a szobából, ezzel kettesben hagyva minket. Egy újabb mély levegő után közelebb sétálok Chenhez és az álla alá nyúlva kényszerítem, hogy nézzen a szemebe, de megrémít az üres, fakó tekintet, ami visszanéz rám.
- Mit tettem – suttogom, hüvelykujjammal megcirógatva a puha bőrt. – Egy szemétláda vagyok – jelentem ki, az egyértelműt.
- Az – szól hozzám Chen és nem érdekel, hogy mit mond, csak az, hogy beszél hozzám.
- Én, nem tudom mi ütött belém, sok baromságot mondtam tegnap este, de nem gondoltam komolyan.
- És ezt el is kéne hinnem? – Kérdezi, ellépve tőlem, majd hátat fordítva kezd beszélni hozzám. – Nézd, hálás vagyok neked, amiért megkerested Kait, de… Mikor fogjuk fel végre, hogy ez nekünk nem megy? – Fordul felém könnyeit hullatva.
- Ezt te magad sem hiszed el – lépek hozzá, hogy letörölhessem könnyeit, és a legnagyobb meglepetésemre nem húzódik el. Még van remény.
- Deh – leheli remegő hangon.
- JongDae, én szeretlek – fúrom a tekintetem az övébe és látom meglepi a kijelentésem, de boldogság csillan a szemében. Meglepően könnyen ki tudtam mondani, könnyebben, mint LuHannál és innen tudom, tényleg szeretem. – És azt is tudom, hogy te is szeretsz engem – simítom kezem a nyakában lévő láncra.
- E-ezt meg honnan veszed?
- Innen – mutatom meg neki a saját láncom, amit lassan összekapcsolok az övével. – Látod, ezek a láncok külön nem az igaziak, de együtt igen. Pont, mint mi – suttogom. – Nélküled nem vagyok ember, de veled sem. Ha mellettem vagy, több vagyok annál. Boldog vagyok, és képes vagyok más szemmel nézni a világra. És tudom, hogy csúnya dolgokat mondtam, de dühös voltam, haragudtam leginkább magamra és ezt sajnos a rossz embereken vezettem le. Nem szabadott volna azt mondanom, amit és nem szabadott volna kétségek között egyedül hagynom téged, de ez nem fordul elő többet. Szeretlek JongDae és szeretném, ha boldog lennél, velem – mondom és reménykedve nézek szemeibe.
- MinSeok – suttogja halkan és látom, hogy tiltakozna, de nem hagyhatom így ajkaimat az övére tapasztom, és igyekszem minden érzésemet a csókba sűríteni. Chen először nem csókol vissza, de egy pillanatban megtörik a jég és nyakamat átkarolva viszonozza csókomat, legalább annyi érzelemmel.

Chen Pov

- Szeretlek – szalad ki a számon, amint elválunk egymástól és bár az igazat megvallva nem ez volt az első szó, amit mondani szerettem volna neki, de felesleges lenne tagadni, amit már mind a ketten tudunk.
- Akkor, haza jössz velem? – Kérdi Xiu, mire én csak elmosolyodom.
- Igen, de… Csak akkor, ha megígéred, hogy kibékülsz a húgoddal és nem kell még egyszer még csak hasonlón sem keresztül mennem!
- Ezzel, nem lesz gond – csókol meg újra, de mielőtt nagyon bele melegednénk a dologba egy halk köhintés zavar meg minket.
- JongDae – szól hozzám JongIn. – Jól át gondoltad ezt? Itt is maradhatsz. Nem kéne azaz kell vele menned – aggodalmaskodik, de SeHun csak befogja a száját, majd ránk vigyorog.
- Kai úgy érti, hogy bárikor aludhatsz itt vagy átjöhetsz, ha akarsz, de mind tudjuk, hogy neked, főleg ma este, jobb MinSeoknál – kacsint ránk, majd elengedi a csapkodó Kait.
- Ohm, köszönöm, hogy itt lehettem, de… Azt hiszem most vissza megye… - Kezdem, de MinSeok félbe szakít.
- A-a, nem jössz vissza – fordul felém mosolyogva, amivel teljesen összezavar. – Haza jössz! – Javít ki, majd nyom egy puszit az arcomra.
 Még elbúcsúzunk Kaiéktól, majd Xiu háza felé vesszük az irányt.
- Haza – suttogom magam elé, már fél úton. – Ez tetszik így – mosolygok Xiuminre.
- Hát, jó lesz, ha hozzá szoksz, mert most már életed végéig ott fogsz maradni nálam! – Vigyorog, megsimogatva a combomat, amitől kiráz a hideg és fel kell sóhajtanom. Hihetetlen, alig egy napot voltunk külön, de már mérhetetlenül hiányzott az érintése. De ezzel nem vagyok egyedül, mert amint becsukódik mögöttünk a ház ajtaja MinSeok már tapad is az ajkaimra és lassan elkezd kihámozni a ruháimból. Hangosan nyikkanva érkezem a kanapéra, már meztelen felső testtel és MinSeok pont csak annyi időre távolodik el tőlem még lekapja magáról a pólóját és már dönt is hanyatt újra ajkaimra tapadva, hevesen csókolva.
- Xiu – motyogom, mire a szemeibe pillant. – Alig egy napot voltam távol… - motyogom, na nem mintha ellenemre lenne a dolog, de ez itt akkor is egy kanapé!
- Tudom – puszil a nyakamra, amitől kiráz a hideg -, de nem bírnék ki még egy napot azzal a tudattal, hogy nem vagy az enyém – suttogja a fülembe, majd meg is rágcsálja azt.
- De ez nem jelenti azt, hogy ne bírd ki a szobádig – kuncogom eltolva magamról, majd kimászva alóla futok a szobájába, hogy amint beérek az ágyra vessem magam, majd feltérdelve várjam az érkezését.
- Nem fogócskáztunk még eleget? – Kérdezi, amint belép egy széles vigyorral az arcán.
- Hadd gondolkozzam, de – suttogom, majd lerántva magamhoz tapadok az ajkaira, falva a puha párnácskákat.
- Várj – suttogja az ajkaimra, majd felállva lép a könyvespolchoz, hogy némi kutakodás után egy kis kulcsal a kezében térjen vissza.
- Mi az? – Nézek rá gyanakodva, ahogy visszatérdel elém az ágyra.
- Ez itt – kezd el matatni a nyakörvemnél – a szabadságod – suttogja, majd megszabadít a kis fémpántól és a földre hajítja. – Ez már felesleges, van jobb – mondja végig simítva a láncomon.
- Oh, pedig már kezdett a szívemhez nőni az a vacak – kuncogom, majd átkarolva a nyakát dőlök el vele az ágyon. – De most van fontosabb dolog annál, hogy megsirassam – suttogom a fülébe, majd beleharapva a nyakába szívom meg a puha bőrt. Nehogy már csak én legyek az övé. Hevességemre hasonló hevesség a válasz így nem is csoda, hogy hamar lekerülnek a ruhák, így már meztelenül fekszünk az ágyban egymásba gabalyodva. Meglepett nyikkanás hagyja el ajkaimat, amikor MinSeok fordítva rajtunk kerül alám.
- Most te irányítasz – mondja az oldalamat cirógatva.
- Wow, tényleg?
- Igen. Azt teszel, amit csak akarsz.
- Amit csak akarok? – Húzom perverz vigyorra az ajkaimat, mire nyel egy nagyot, de végül csak rábólint a dologra. Csábító a gondolat, hogy én legyek a domináns fél, de talán majd máskor, ha szeret úgy is megengedi. Márpedig MinSeok szeret. De jelen pillanatban mindent megadnék azért, hogy újra magamban érezhessem. Beharapva alsó ajkamat pillantok le rá, majd elmosolyodva csókolom meg, újra alá fordulva.
- Ez esetben, ha az van, amit én akarok – suttogok a fülébe – tégy a magadévá!
Nem is kell kétszer mondanom, Xiu csak elmosolyodva csókol meg.
- Ahogy akarod! – mondja, majd csókjaival elindul lefelé a testemen.
- Várjh – lihegem – Neh így – mondom, és remélem nem bánom meg a döntésem. Ah, mit izélok, érte bármit! MinSeok csak meglepetten pillant rám és döbbenete csak tovább fokozódik, mikor hátra döntöm a hatalmas ágyon és öléhez hajolok.
- Chen ezt nem kellh – kezdi, de még mielőtt megállíthatna, vagy meggondolnám magam, megnyalom ajkaimat és a számba veszem merev tagját. Hm, nem is rossz, sőt egész finom. Kezdek el cuppogni rajta ráérősen. Érzem, hogy minden izma megfeszül és próbálja nem fellökni a csípőjét, így megelőzve a bajt lefogom azt, majd ellazítva a torkomat engedem mélyen le, minek hatására hangosan felmorran, imádom. Ezt még megismétlem párszor és esküszöm én még folytatnám, olyan jól elvagyok, de Xiu felránt magához, majd kicsókolva belőlem a szuszt is fordít maga alá.
- Ugye tudod, hogy ezt nem lett volna muszáj?
- Miért? Annyira rossz volt? – Incselkedem vele, tudva, hogy nem hiába nem hagyott tovább lent, hihi.
- Büntetést szeretnél a szemtelenségedért? – Kérdezi szemöldökét felvonva, mire nekem rossznál rosszabb és izgatóbbnál izgatóbb dolgok jutnak az eszembe.
- Elég nagyfiú vagy te ahhoz? – Kérdezem tovább feszítve a húrt.
- Azt majd meglátjuk – mondja, majd olyan élvezetekben részesít, hogy csoda, hogy nem ájultam el. Anyám, azt hiszem most tényleg kihúztam a gyufát. Már készen állnék csupán az ajkaitól elmenni, de nem engedi az állatja, mire elégedetlenül morranva pillantok le, hogy mit csinál, de csak egy sunyi pillantást kapok válaszul, majd megérzem forró nyelvét végig szántani bejáratomon.
- Istenem – nyögöm, leejtve a fejem. – Ugye ezt te sem gondoltadh, ko-komohlyanh? – Nyöszörgöm, mert tovább matat a nyelvével ott, ahol nem kéne. De, halál komolyan gondolta. Ha nem szeretném annyira veszettül, mint amennyire szeretem, csak ezért megérte volna vele maradni. Eh, olyan vagyok, mint egy olcsó kúrva, még úgy is nyögök. Már másodszor érzem magam nagyon közel a csúcshoz, és már másodszor nem enged elmenni. Megállva a mozgásban vár pár percet, míg hangosan zihálva lehiggadok, majd minden jel nélkül tolja fel az első ujját, amitől felsikítok. Nem fájt, de meglepett. Alig egy perc múlva már két ujja van bennem én meg úgy nyögök, mintha muszáj lenne.
- Ah, még! – utasítom, mire feltolja még egy ujját, de ez az én állapotomban már nem elég. – Ennél is! – nyögöm, mire egy nagyobbat döf ujjaival, így fel kell sikítanom.
- Mit szeretnél? – Mászik fel hozzám kihúzva ujjait nyomja nyílásomhoz, forró lüktető farkát.
- Tégedh.
- Hogy kell szépen kérni? – nyomja hozzám farkát, de nem teszi be.
- Ne szórakozzh! – sóhajtom, de csak eltávolodik tőlem.
- Hát, ha nem tudod szépen kérni, akkor nem is akarod igazán – mondja, mire kipattannak a szemeim.
- Mi van? MinSeok, a kurva életbe is, dugj már meg – mordulok rá, visszarántva magamhoz – Még ma, ha kérhetem – mondom, mire újra megérzem farkát a bejáratomnál. – Csináld már, kérlek! – nyögöm ki, amit hallani akar, majd sikkantok is fel, ahogy egy határozott mozdulattal tövig tolja magát bennem. – Az Istenit! Mozogj! – Kérem és ő teszi is. Olyan tempóban kezd el lökni, hogy csoda, hogy az ágy nem dől össze. – Gyorsabban! – nyöszörgöm és nyakába karolva rántom le magamhoz, egy csókra, csípőmmel felvéve a mozgás ritmusát. Csókunkat megszakítva sikítok fel, ahogy meglöki prosztatámat, majd lábaimat feljebb húzva biztosítok neki több helyet. – Ott! – nyögöm. Hihetetlen, hogy képes vagyok végig pofázni az egészet.
- Azt mondod ott? – Kérdezi Xiu lelassítva a mozgását, de annál mélyebben lökve, újra eltalálva a prosztatámat.
- Azth – sóhajtom, majd nevét kezdem nyögni, ahogy lassan újra visszagyorsul, mélyen belém lökve magát. – Szerethlekh! – nyögöm, és abban a pillanatban érzem, hogy elmegy bennem és a tudat, hogy ezt én okoztam, plusz az arca látványa engem is az orgazmus szakadékába ránt.
- Én is szeretlek – csókol meg MinSeok, majd kicsusszan belőlem, amivel egy kisebb sóhajt vált ki belőlem. Ahogy mellém fekszik azonnal a mellkasára telepszem, majd kis köröket rajzolgatok rá az ujjaimmal.  A meghitt csendet csak légzésünk és a néha egymástól lopott csókok zaja zavarja meg. Így pihegve nyom el minket lassan az álom, tudva, hogy nem csak holnap, de még jó hosszú ideig ér majd minket egymás mellett a reggel.