2. Extra - ChanBeak

Az elmúlt pár nap igen csak eseménydúsra sikeredett. Kai előkerülésétől kezdve, Chen és Xiumin vitáján keresztül, nem is beszélve Minseok húgának a felbukkanásáról, de azt hiszem ez mind kellett ahhoz, hogy most ott legyünk, ahol vagyunk.
Megbeszéltük a fiúkkal, hogy ősszel, Jongdaevel együtt visszamegyünk a suliba. Ebbe nem csakhogy beleegyeztek, de, mivel Chennek van jogosítványa, Minseok vett neki egy kocsit, hogy ne kelljen gyalog járnunk. Megbeszéltük velük azt is, illetve Sehunékkal is, hogy még a hónapban elmegyünk Jejura nyaralni. Így most azt kell mondjam minden rendben van körülöttünk. Oly annyira, hogy ma együtt vacsorázunk Minseokékkal, ami nem csak azért különleges, mert ott lesz Kai és Sehun is, hanem azért is, mert meghívta a húgát és Junmyunt, a húga férjét is. Úgy látszik, komolyan gondolja a dolgokat, mert eleget tesz Chen ultimátumának, hogy béküljön ki a húgával. Vagy csak benőtt a feje lágya, nem tudni.
- Drágám – szakít ki az elmélkedésemből Chanyeol mély hangja. – Nem láttad az ingemet?
- Melyiket a sok ezer közül? – Fordulok felé, hogy elszakítsam a tekintetem a fotóról, amit eddig nézegettem. A kép még akkor készült, mikor megérkeztünk Észak-Koreába, és megálltunk egy szép emlékműnél.
- A fehéret – válaszol a colos, miközben derékig elmerül a szekrényben.
- Sokat segítettél – forgatom meg a szemem, felállva az ágyról. – Ha azt keresed, amit tegnap előtt vettünk, akkor a másik szekrényben nézd meg, ott kell lennie.
- Köszi – feleli, majd eltűnik a másik szekrényben. – Megvan! - Kiált fel diadalittasan, ezzel előidézve nálam egy heveny szívinfarktust.
- Chanyeol, nem meg mondtam már, hogy ne adj ki ilyen hírtelen hangokat! – Dorgálom meg, kezemet a szívemre szorítva, mire rám emeli a tekintetét és elmosolyodva lép elém.
- Ne haragudj életem – nyom egy puszit az ajkaimra. – Este, a vacsora után kiengesztellek érte – suttogja a fülembe perverz hangon, mire én csak mellkason csapom. Na, nem mintha ellenemre lenne az ötlet, de utálom mikor zavarba hoz, ellenben ő túlságosan is élvezi!
- Inkább öltözzünk, mielőtt olyat teszek, amit megbánsz – fenyegetem meg, mire nyüszítve rohan a fürdőbe a kis hülye. Bevallom, amikor először megpillantottam, nem gondoltam volna, hogy valaha is el fog jönni az a pillanat, amikor már nem félek tőle, nemhogy még belé is szeressek! De megtörtént, igazából abban a pillanatban, mikor ebben a szobában keltem és olyan aggodalmas tekintettel méregetett, hogy belesajdult a szívem. Persze Yeolnak is megvannak a maga hibái, ilyen „hiba” például a szexuális étvágya, de amíg ez nem okoz problémát nincs baj, elvégre senki sem tökéletes.
Az egész napos elmélkedések közepette alig vettem észre, hogy eljött a vacsora ideje. Boldog mosollyal az ajkaimon léptem be Minseokék közös házába, hogy azonnal a nappaliba sétálva üdvözölhessem Jongint és Sehunt.
- Szép jó estét! – Karolom át a nyakukat hátulról, cseppet sem zavartatva magam amiatt, hogy a magaság különbségnek köszönhetően, szinte lógok rajtuk.
- Neked is – mosolyog rám Kai, míg Sehun csak morog valamit az orra alatt, nos igen, neki még meg kell szoknia a közvetlen stílusomat, de majd belejön a gyakorlatba.
- Lay! – Akaszkodok is le a két jómadárról, amint meglátom a kínait. Nagyon megkedveltem, amióta itt vagyok. Nem úgy mit Chanyeol bejárónőjét, még szerencse, hogy hetente csak egyszer jön. – Van egy remek ötletem a nyaralással kapcsolatban, de kelleni fog a segítséged – ecsetelem neki a tervem, amibe úgy belemerülünk, hogy észre sem vesszük sem a házigazdák, sem Minseok húgának érkezését.
- Yixing – szólal meg Minseok vészjósló hangon – miért is tartalak téged? – Kérdezi, mire a kínai jéggé fagy mellettem és olyan sápadt lesz, hogy a világos ruháival együtt beleolvadhatna a fehér márványpadlóba.
- Azért, hogy legyen kivel ebédelnem – ölt rá nyelvet Chen, mire mindenkiből kiszakad a nevetés.
- Jaj, majd elfelejtettem. Fiúk, Ő itt Junmyun a sógorom – mondja Minseok és esküszöm, mintha büszkeséget láttam volna a szemeiben csillogni, ahogy Haneulre és Junmyunra néz. Lehet most már tényleg benő a feje lágya, mindez Jongdaenek köszönhetően. – Junmyun ők itt, Chanyeol, a legjobb barátom, Baekhyun az ő élete szerelme, Yixing a lelkiismeretem és Jongdae, az életem értelme – mondja, végig mutogatva kiről beszél, majd a testvérére pillant. -  HaNeul, ti már ismeritek egymást a srácokkal.
- Örvendek – int felénk Junmyun, mi pedig viszonozzuk gesztusát.
- Most, hogy túlestünk a bemutatkozáson, ismerkedjünk meg egy finom vacsora keretei mellet – mondja Chen, mire mind bólogatunk és be is sétálunk a hatalmas étkezőbe.
- Mindenki foglaljon helyet és máris hozom az… - Kezdi Lay, de Xiu félbe szakítja.
- Nem-nem, te szépen leteszed ide a segged – mutat egy székre – és hagyod, hogy a szolgálok végezzék a feladatukat! – Mondja, mire Lay csak hálásan elmosolyodva fogad szót, mi pedig követve példáját helyet foglalunk mellette.
A vacsora nagyon finom volt, pár pohárka jó borral, jóleső viccekkel és kellemes társalgással kísérve. Miután a desszertet is elfogyasztottuk kimentünk egy kicsit a teraszra, hogy egy tea mellet élvezzük a kellemes nyári szellő simogatását.
- Gondoltad volna – lépek Chen mellé, aki nagyon el van merülve MinSeok tanulmányozásában -, hogy mi egyszer egy ilyen helyen kötünk ki majd?
- Hm, nem. Őszintén szólva azt sem, hogy valaha, látva a szüleim példáját, igazán szerelmes leszek, azt meg végképp nem, hogy egy másik férfiba, hogy pont Minseokba leszek szerelmes. – Mosolyog rám.
- Milyen igaz – kuncogok. – Az örök heteró, annak is inkább szingli Kim Magányos Farkas Jongdae megtalálta a szerelmet!
- Megszólalt a gödörből a lyuk – morog – Mintha a Kyungsooval való félresiklott kapcsolatod után azt mondtad volna, hogy többet te sem kezdesz pasival – vigyorog rám.
- Ezek szerint mind a ketten tévedtünk a saját életünkkel kapcsolatban – mosolygok rá.
- De ez így a jó, nem de? – Kérdezi, mire bólintok. – Tudod, nem bánom, hogy anno rábeszéltél arra, hogy menjünk el Észak-Koreába.
- Igaz is, nem is lehetett volna jobb vége! – Bólintok rá, elveszve Chanyeol szerelmes pillantásában. Jongdaenek igaza van, minden jó, ha a vége jó. És ez a vég nem is lehetne jobb!