Kai Pov.
Kezdem elveszíteni a reményt, hogy megtaláljuk Chent. Igen, többes szám. Nem értem miért, de SeHun segít keresni a bátyámat, amiért rettentően hálás vagyok, és bár megvett nem kezel úgy, mintha egy tárgy lennék, figyel rám és kedves velem. Igaz azt mondta, hogy ha „ledolgozom” az összeget, amit fizetett értem, elmehetek és választás elé állított, hogy segíthetek neki a munkájában, vagy fizethetek „másként” is, de soha nem volt erőszakos velem. Rám bízta a választást, bár volt egy megjegyzése, hogy másként gyorsabban menne a törlesztés, de van egy olyan érzésem, nem akarja, hogy nagyon hamar itt hagyjam, és ez boldoggá tesz.
- Min gondolkozol ennyire? – Szólít meg elmélkedésem tárgya, így pirulva fordulok el tőle.
- S-semmin – motyogom és már épp kereket oldanék, de SeHun magához rántva akadályoz meg ebben.
- Miért nem tudok hinni neked? – Kérdezi a fülembe suttogva, amitől kiráz a hideg.
- N-nem tudom – dadogom, kerülve a pillantását.
- Nézz rám – kér, de én csak lehunyom pilláimat. Sóhajtva csúsztatja kezét az álamra, majd maga felé fordítja arcomat, de én még mindig nem nézek rá. Szemeimet összeszorítva imádkozom érte, hogy ne kellejen kinyitnom őket. – Ugyan már JongIn – szólít az igazi nevemen, amitől újra végig fut rajtam a kellemes borzongás, olyan érzékien mondja ki. – Nézz rám – kér újra és én nem tudok ellenállni neki, így szemeibe pillantok és azonnal magába szippant a sötét íriszek titokzatos mélysége. – Jól áll a piros – csípi meg az arcomat vigyorogva.
- Ya, ne csináld már!
- Mit ne csináljak? – Hajol közelebb hozzám így érzem az arcomon a leheletét.
- Ezth – suttogom elfúló hangon. Nem kicsit vagyok gáz.
- Nem is csinálok semmit.
- Hát épp ez az – sóhajtok fel és lehunyom a szemeimet.
- Szeretnéd, hogy csináljak valamit?
- Nehm – lehelem, de még én sem hiszem el.
- Biztos?
- Nem. – Mondom, majd abban a pillanatban megérzem Sehun ajkait a sajátjaimon. A csók először finom és lágy, nincs benne semmi vadság, de amint a karjaimat SeHun nyaka köré kulcsolom és leejtve államat engedem be nyelvét az enyém mellé, megváltozik. A fiatalabb a falhoz tol és úgy falja ajkaimat, mintha az élete múlna rajta, a heves csóknak a levegőhiány vet véget.
- Még mindig nem szeretnéd, hogy csináljak valamit? – Kérdezi, miközben a nyakamat puszilgatja.
- Deh.
- És mit csináljak?
- Nem tudom – gondolkodom el, majd még mielőtt meggondolhatnám magam, rávágom az első választ, ami eszembe jut. – Menjünk a szobádba, a többit rád bízom – motyogom és több sem kell neki, azonnal felkap, amire – cseppet sem férfiasan – felsikkantok.
Amint becsukódik mögöttünk a szobaajtó Sehun már hozzá is passzíroz és újra az ajkaimra tapad.
- Ígérem nem fogod megbánni, hogy rám bíztad az irányítást – suttogja a fülembe és meg is rágcsálja azt, ha már ott van. Az előbbi tapasztalataim alapján efelől kétségem sincs, de SeHunnak valamit tudnia kell. Mert bár nem kifejezetten állítanám magamról, hogy heteró vagyok, ilyesmit még nem csináltam.
- Se-sehun - nyögdösöm a nevét, mire rám pillant. – Nekem, nekem ezh lesz az elsőh... így – nyögöm ki nagy nehezen és érzem, hogy minden eddiginél jobban elpirulok.
- Ez esetben folytassuk valami kényelmesebb helyen – suttogja, majd elrántva az ajtótól dob az ágyra. Örülök, hogy tapasztalatlanságom ellenétre nem kezdett el porcelánbaba módjára bánni velem. Ezt az is tanúsítja, hogy nemes egyszerűséggel letépkedi rólam a ruháimat, majd hasonló sebeséggel szabadul meg a sajátjaitól is, míg már csak egy alsó takar bennünket. Bár a ruhátlanság miatt rettentően zavarban érzem magam, nem állom meg, hogy fel ne kuncogjak türelmetlenségén, ami hamar egy nyögésbe megy át, ahogy ölét az enyémnek nyomja.
- Megőrjítesz – sziszegi a fülembe. – Az első pillanat óta – kezdi el ütemesen mozgatni a csípőjét -, amióta csak megpillantottalak, látni szerettelek volna a fehér ágyneműmön, de az elképzelés, meg sem közelíti a valóságot – harap a nyakamba, mire sóhajaim nyögésekké erősödnek. – Gyönyörű vagy – mondja, mire én, ha lehet, még pirosabb leszek. – és most csak élvezd. – Lassan csókolja végig felső testemet, majd a fogaival húzza le rólam az alsómat. Mérhetetlen zavaromnál csak az élvezetem nagyobb, amit nem is vagyok rest a világba kiabálni, ahogy megérzem SeHun ajkait magam körül. Nőket megszégyenítve nyögök, hol a haját, hol magam mellett a lepedőt tépve. Megérzem ahogy az alhasam megfeszül és tudom közel a vége, így jelzés képpen megtépem SeHun haját, aki ugyan kienged ajkai közül, de nem mászik fel hozzám, csak mélyen szemeimbe pillantva mosolyodik el.
- Mit szeretnél, ha tovább mennénk – kezdi, és egyik ujját megnyalva kezdi el masszírozni bejáratomat, ezzel még inkább eléve a józan eszemet. – Vagy ha hamar abbahagynánk? – Kérdezi és villant felém egy szexi mosolyt.
- Éhn – sóhajtozom, mert csábít a gondolat, hogy hamar túllegyek rajta, de az jobban – még ha az elején kicsit kellemetlen is lesz – hogy együtt élvezzünk el. – Veled szeretnhém befejezni – suttogom.
- Akkor lazíts, ez egy kicsit rossz lesz – figyelmeztet, majd felhajolva hozzám csókol meg, ahogy feltolja bennem egy ujját. Szinte meg sem éreztem, ami történt így, el nem válva ajkaitól, lököm fel a csípőmet. Szerencsémre érti mit szeretnék és azonnal feltolja második ujját is. Ez már valamivel kellemetlenebb, de amíg ajkaimat vagy nyakamat csókolja nem érzek mást, csak élvezetet. De mikor már negyedik(!) ujját tolja fel, már kezd fájni, így hangos szusszantás szakad ki belőlem.
- Mindjárt jobb lesz, de ez szükséges – suttogja a fülembe. Négy ujj? Kérdem én, mekkora farka van ennek?
Nemsokára választ kapok a kérdéseimre.
- Mehet? – kérdezi megcirógatva az arcomat.
- Igehn – sóhajtom és rögtön meg is érzem, ahogy feltolja magát bennem. – Ah – szakad fel belőlem egy kicsit fájdalmas sóhaj, határozottan nem volt elég a négy ujja. Hatalmas van neki, tényleg kibaszott nagy! – Mozogjh – sziszegem és amint megmozdul bennem, mindkettőnk ajkát egy jóleső nyögés hagyja el. SeHun egy kényelmes tempót diktálva mozog, ami nagyon jó, de siethetnénk egy kicsit jobban! Gondolva egyet kulcsolom a felettem mozgó köré a lábaimat, majd fordítva a helyzetünkön kerekedek fölé.
- Ha nem bánod – suttogom, majd gyors tempóban kezdek el mozogni rajta, minden egyes alkalommal mélyen magamba fogadva, hangosan sikítva, ahogy eltalálja a prosztatámat. Ahogy fáradni kezdek SeHun csak a csípőmbe markolva segít a mozgásban, fel-fel lökve a saját csípőjét is. – Ah, Se-sehun! Ezh azh, még egy kicsit erősebbhen – nyögök és ő teljesíti kérésemet. Minden egyes mozdulattal egyre közelebb juttatva magunkat a csúcshoz. Kezeimmel az alattam fekvő alhasán támaszkodok és ahogy érzem megfeszülni, tudom már nincs messze neki a vég, ahogy nekem sem. Hát még amikor minden egyes visszaereszkedésnél az öléhez nyom, ezáltal még mélyebre kerülve bennem. Alig két perc múlva egymás nevét nyögve élvezünk el, majd kimozogva az utolsó élvezethullámokat dőlök a mellkasára.
Egy ideig csendben pihegünk immár egymás mellet fekve a vékony takaró alatt, amikor nem bírok tovább magammal és megszólalok.
- SeHun.
- Hmm? – pillant le rám, ahogy a hajamat babrálja.
- Mi lenne, ha… - kezdem, de a zavarom hamar úrrá lesz rajtam.
- Ha?
- Ha ezzel nem törlesztenék semmit – motyogom, mire elmosolyodik, így felbátorodva folytatom. – Meg a tegnapi, meg tegnap előtti, meg az előtti munkámmal sem? – Kérdezem és reménykedve pillantok, ahogy látom, boldogságtól csillogó szemeibe.
- Akkor nagyon boldog lennék – suttogja, majd megcsókol – Remélem soha nem jut eszedbe törleszteni – suttogja a fülembe, majd szorosabbra fonja körülöttem a karjait és így nyom el minket az álom.
Kezdem elveszíteni a reményt, hogy megtaláljuk Chent. Igen, többes szám. Nem értem miért, de SeHun segít keresni a bátyámat, amiért rettentően hálás vagyok, és bár megvett nem kezel úgy, mintha egy tárgy lennék, figyel rám és kedves velem. Igaz azt mondta, hogy ha „ledolgozom” az összeget, amit fizetett értem, elmehetek és választás elé állított, hogy segíthetek neki a munkájában, vagy fizethetek „másként” is, de soha nem volt erőszakos velem. Rám bízta a választást, bár volt egy megjegyzése, hogy másként gyorsabban menne a törlesztés, de van egy olyan érzésem, nem akarja, hogy nagyon hamar itt hagyjam, és ez boldoggá tesz.
- Min gondolkozol ennyire? – Szólít meg elmélkedésem tárgya, így pirulva fordulok el tőle.
- S-semmin – motyogom és már épp kereket oldanék, de SeHun magához rántva akadályoz meg ebben.
- Miért nem tudok hinni neked? – Kérdezi a fülembe suttogva, amitől kiráz a hideg.
- N-nem tudom – dadogom, kerülve a pillantását.
- Nézz rám – kér, de én csak lehunyom pilláimat. Sóhajtva csúsztatja kezét az álamra, majd maga felé fordítja arcomat, de én még mindig nem nézek rá. Szemeimet összeszorítva imádkozom érte, hogy ne kellejen kinyitnom őket. – Ugyan már JongIn – szólít az igazi nevemen, amitől újra végig fut rajtam a kellemes borzongás, olyan érzékien mondja ki. – Nézz rám – kér újra és én nem tudok ellenállni neki, így szemeibe pillantok és azonnal magába szippant a sötét íriszek titokzatos mélysége. – Jól áll a piros – csípi meg az arcomat vigyorogva.
- Ya, ne csináld már!
- Mit ne csináljak? – Hajol közelebb hozzám így érzem az arcomon a leheletét.
- Ezth – suttogom elfúló hangon. Nem kicsit vagyok gáz.
- Nem is csinálok semmit.
- Hát épp ez az – sóhajtok fel és lehunyom a szemeimet.
- Szeretnéd, hogy csináljak valamit?
- Nehm – lehelem, de még én sem hiszem el.
- Biztos?
- Nem. – Mondom, majd abban a pillanatban megérzem Sehun ajkait a sajátjaimon. A csók először finom és lágy, nincs benne semmi vadság, de amint a karjaimat SeHun nyaka köré kulcsolom és leejtve államat engedem be nyelvét az enyém mellé, megváltozik. A fiatalabb a falhoz tol és úgy falja ajkaimat, mintha az élete múlna rajta, a heves csóknak a levegőhiány vet véget.
- Még mindig nem szeretnéd, hogy csináljak valamit? – Kérdezi, miközben a nyakamat puszilgatja.
- Deh.
- És mit csináljak?
- Nem tudom – gondolkodom el, majd még mielőtt meggondolhatnám magam, rávágom az első választ, ami eszembe jut. – Menjünk a szobádba, a többit rád bízom – motyogom és több sem kell neki, azonnal felkap, amire – cseppet sem férfiasan – felsikkantok.
Amint becsukódik mögöttünk a szobaajtó Sehun már hozzá is passzíroz és újra az ajkaimra tapad.
- Ígérem nem fogod megbánni, hogy rám bíztad az irányítást – suttogja a fülembe és meg is rágcsálja azt, ha már ott van. Az előbbi tapasztalataim alapján efelől kétségem sincs, de SeHunnak valamit tudnia kell. Mert bár nem kifejezetten állítanám magamról, hogy heteró vagyok, ilyesmit még nem csináltam.
- Se-sehun - nyögdösöm a nevét, mire rám pillant. – Nekem, nekem ezh lesz az elsőh... így – nyögöm ki nagy nehezen és érzem, hogy minden eddiginél jobban elpirulok.
- Ez esetben folytassuk valami kényelmesebb helyen – suttogja, majd elrántva az ajtótól dob az ágyra. Örülök, hogy tapasztalatlanságom ellenétre nem kezdett el porcelánbaba módjára bánni velem. Ezt az is tanúsítja, hogy nemes egyszerűséggel letépkedi rólam a ruháimat, majd hasonló sebeséggel szabadul meg a sajátjaitól is, míg már csak egy alsó takar bennünket. Bár a ruhátlanság miatt rettentően zavarban érzem magam, nem állom meg, hogy fel ne kuncogjak türelmetlenségén, ami hamar egy nyögésbe megy át, ahogy ölét az enyémnek nyomja.
- Megőrjítesz – sziszegi a fülembe. – Az első pillanat óta – kezdi el ütemesen mozgatni a csípőjét -, amióta csak megpillantottalak, látni szerettelek volna a fehér ágyneműmön, de az elképzelés, meg sem közelíti a valóságot – harap a nyakamba, mire sóhajaim nyögésekké erősödnek. – Gyönyörű vagy – mondja, mire én, ha lehet, még pirosabb leszek. – és most csak élvezd. – Lassan csókolja végig felső testemet, majd a fogaival húzza le rólam az alsómat. Mérhetetlen zavaromnál csak az élvezetem nagyobb, amit nem is vagyok rest a világba kiabálni, ahogy megérzem SeHun ajkait magam körül. Nőket megszégyenítve nyögök, hol a haját, hol magam mellett a lepedőt tépve. Megérzem ahogy az alhasam megfeszül és tudom közel a vége, így jelzés képpen megtépem SeHun haját, aki ugyan kienged ajkai közül, de nem mászik fel hozzám, csak mélyen szemeimbe pillantva mosolyodik el.
- Mit szeretnél, ha tovább mennénk – kezdi, és egyik ujját megnyalva kezdi el masszírozni bejáratomat, ezzel még inkább eléve a józan eszemet. – Vagy ha hamar abbahagynánk? – Kérdezi és villant felém egy szexi mosolyt.
- Éhn – sóhajtozom, mert csábít a gondolat, hogy hamar túllegyek rajta, de az jobban – még ha az elején kicsit kellemetlen is lesz – hogy együtt élvezzünk el. – Veled szeretnhém befejezni – suttogom.
- Akkor lazíts, ez egy kicsit rossz lesz – figyelmeztet, majd felhajolva hozzám csókol meg, ahogy feltolja bennem egy ujját. Szinte meg sem éreztem, ami történt így, el nem válva ajkaitól, lököm fel a csípőmet. Szerencsémre érti mit szeretnék és azonnal feltolja második ujját is. Ez már valamivel kellemetlenebb, de amíg ajkaimat vagy nyakamat csókolja nem érzek mást, csak élvezetet. De mikor már negyedik(!) ujját tolja fel, már kezd fájni, így hangos szusszantás szakad ki belőlem.
- Mindjárt jobb lesz, de ez szükséges – suttogja a fülembe. Négy ujj? Kérdem én, mekkora farka van ennek?
Nemsokára választ kapok a kérdéseimre.
- Mehet? – kérdezi megcirógatva az arcomat.
- Igehn – sóhajtom és rögtön meg is érzem, ahogy feltolja magát bennem. – Ah – szakad fel belőlem egy kicsit fájdalmas sóhaj, határozottan nem volt elég a négy ujja. Hatalmas van neki, tényleg kibaszott nagy! – Mozogjh – sziszegem és amint megmozdul bennem, mindkettőnk ajkát egy jóleső nyögés hagyja el. SeHun egy kényelmes tempót diktálva mozog, ami nagyon jó, de siethetnénk egy kicsit jobban! Gondolva egyet kulcsolom a felettem mozgó köré a lábaimat, majd fordítva a helyzetünkön kerekedek fölé.
- Ha nem bánod – suttogom, majd gyors tempóban kezdek el mozogni rajta, minden egyes alkalommal mélyen magamba fogadva, hangosan sikítva, ahogy eltalálja a prosztatámat. Ahogy fáradni kezdek SeHun csak a csípőmbe markolva segít a mozgásban, fel-fel lökve a saját csípőjét is. – Ah, Se-sehun! Ezh azh, még egy kicsit erősebbhen – nyögök és ő teljesíti kérésemet. Minden egyes mozdulattal egyre közelebb juttatva magunkat a csúcshoz. Kezeimmel az alattam fekvő alhasán támaszkodok és ahogy érzem megfeszülni, tudom már nincs messze neki a vég, ahogy nekem sem. Hát még amikor minden egyes visszaereszkedésnél az öléhez nyom, ezáltal még mélyebre kerülve bennem. Alig két perc múlva egymás nevét nyögve élvezünk el, majd kimozogva az utolsó élvezethullámokat dőlök a mellkasára.
Egy ideig csendben pihegünk immár egymás mellet fekve a vékony takaró alatt, amikor nem bírok tovább magammal és megszólalok.
- SeHun.
- Hmm? – pillant le rám, ahogy a hajamat babrálja.
- Mi lenne, ha… - kezdem, de a zavarom hamar úrrá lesz rajtam.
- Ha?
- Ha ezzel nem törlesztenék semmit – motyogom, mire elmosolyodik, így felbátorodva folytatom. – Meg a tegnapi, meg tegnap előtti, meg az előtti munkámmal sem? – Kérdezem és reménykedve pillantok, ahogy látom, boldogságtól csillogó szemeibe.
- Akkor nagyon boldog lennék – suttogja, majd megcsókol – Remélem soha nem jut eszedbe törleszteni – suttogja a fülembe, majd szorosabbra fonja körülöttem a karjait és így nyom el minket az álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése